Mire jó a Regionális nyelvek európai Chartája

Először is érdemes felidézni, hogy mire is jó a Regionális, vagy kisebbségi nyelvek európai Chartája? Gyakorlatilag egyfajta „menüsorként” működik, hiszen az aláírók (esetünkben Ukrajna) a benne rögzített jogokból maguk válogatnak. A Chartát 1992 júniusában fogadta el az Európa Tanács (ET) miniszteri bizottsága, maga a nemzetközi szerződés 1998. március 1-én lépett hatályba, miután az ehhez szükséges ratifikálások száma meghaladta az ötöt. Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 2003-ban ratifikálta külön törvényben a nyelvi Charta alkalmazását, ennek megfelelően a többségi (ukrán) nemzet mellett 13 közösség és nyelv esik annak hatálya alá. Öt évenként a tagállam jelentést ad a vállalások teljesítéséről, az ET a maga részéről pedig biztosítja az alkalmazás monitorizálását. A jelentést ezután a felügyelő Szakértői Bizottság vizsgálja. A jelentés helyszíni tapasztalatszerzésen és az illetékes kormány beszámolóján alapul. A jelentést a Szakértői Bizottság munkacsoportja készíti el, melynek tagja egy raportőr, továbbá a testület Ukrajnából delegált tagja és egy harmadik tag. Fontos momentum, hogy a civil szervezetek (esetünkben a nemzeti kisebbségek civil szervezetei) jogosultak arra, hogy a jelentést kiegészítő információkat juttassanak el a Bizottsághoz, illetve árnyékjelentést is benyújtsanak.

Mire is jó a charta? Mivel a kisebbségi jogok a nemzetközi jog egyik érzékeny és kényes témája, az ET dokumentuma közvetett úton, a véleménynyilvánítás szabadságára és a nyelvi diszkrimináció tilalma útján védi a kisebbségi vagy regionális nyelvi jogokat. A „csavar”, hogy a védelem tárgya nem a nyelvi kisebbségek vagy az ő jogaik, hanem az európai kultúra veszélyeztetett részét képező kisebbségi vagy regionális nyelvek. A charta hivatkozási alapja ebből kifolyólag a közös európai kulturális örökség. A nyelvi charta két szinten védi a regionális-kisebbségi nyelveket. A második részben általánosabb, kevésbé erős, de kötelezően teljesítendő kötelezettségeket vállal magára a részes állam. Eszerint például minden kisebbségi nyelv tekintetében az államnak tisztelnie kell annak a területnek az egységét, ahol az illető nyelvet használják – vagyis a közigazgatásnak nem szabad megosztania területi alapon a nyelvi közösségeket. Fontos még, hogy a ratifikáló állam vállalja, hogy eltörli a létező akadályokat, tilalmakat, alaptalan megkülönböztetéseket a kisebbségi nyelvhasználat elől. A szöveg kimondja, hogy az államnak kötelezően vállalnia kell a második részben foglaltakat, és emellett saját belátása szerint további nyelvvédő kötelezettségeket kell vállalnia, szám szerint legalább 35 darabot. Ezeket az egyezmény harmadik része sorolja fel.

Ukrajna eddig három jelentést készített elő, illetve benyújtotta a negyedik soros jelentését is. A jelentéssel kapcsolatban elkészült a Szakértői Bizottság által való véleményezés: https://rm.coe.int/ukraineecrml3-ukrv2/1680a2eb1a, illetve a Miniszteri Bizottság megfogalmazta javaslatai a tagállamok felé a nyelvi Charta ukrajnai alkalmazásával kapcsolatban (2018): https://rm.coe.int/ukrainecmrec3-ua-docx/1680a03591.

Jelenleg az Európa Tanács illetékes Szakértői Bizottsága a négyes számú, soros jelentéssel kapcsolatban (a jelentés szövege: https://rm.coe.int/ukrainepr4-uk/1680972f17) vizsgálódik Ukrajnában. Mindenképpen sürgős feladatokról van szó, hiszen a jelentés helyi vizsgálatára, illetve a nemzeti kisebbségek képviselőivel szervezendő találkozókra 2020-ban kellett volna sor kerüljön, azonban a COVID-járvány, illetve az azt követő korlátozások miatt ez elmarad.

Az ukrajnai magyarság civil szervezeteivel való találkozóra 2021. július 7-én Kijevben került sor, ahol az 5 fős delegációt Prof. Dr. Vesna Crnic-Gritic (Horvátország), a Rijekai Jogi Egyetem professzora, a Szakértői Bizottság alelnöke és munkatársai fogadták, online kapcsolat révén a megbeszélésbe bekapcsolódott Dr. Beate Sibylle Pfeil (Németország), az Európai Kisebbségi Ügyek Központja (Fleisburg) munkatársa, a Szakértői Bizottsági tagja.

A kárpátaljai delegáció tagjai: dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatóhelyettese, dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Kulin Zoltán, a TV21 vezérigazgatója, Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Határmenti Önkormányzati Társulás (KHÖT) igazgatója. A közel két órás beszélgetés, a kérdés-feleletek, illetve a pontosítások során érintették mindazokat az ügyeket, amelyeket a Charta ukrajnai vállalásai tartalmaznak, illetve azok az elmúlt időszakban milyen változásokon mentek keresztül.

Mint dr. Zubánics László elmondta, a tájékoztatásának fő elemeit a politikai érdekképviselet, a kultúra, a köz- és felsőoktatás, illetve a média kérdései tették ki. Ezen belül kitért azokra a törvényi szabályozásokra, amelyek Ukrajnában jelenleg előkészületben vannak. Ezek közül a nemzeti kisebbségekről (új változat szerint a nemzeti közösségekről) szóló tervezet gyakorlatilag a korábban elfogadott ágazati törvényeket gyűjti egy csokorba, s azok megfogalmazásait helyezi a központba. Történik mindez úgy, hogy a Velencei Bizottság javaslatai alapján (oktatás, általános középfokú oktatás, nyelvpolitika) Ukrajna vállalta, hogy ebben a törvényben fogja a vitás kérdéseket rendezni. Egyelőre erre semmilyen jel nem mutat.

Az elmúlt évek törvényi változásai a jövőben a magyar (és más) nemzeti kisebbség szempontjából azt jelenti, hogy:

· a kisebbségekhez tartozó személyek ezentúl csak az óvodai és az iskola elemi szintjén részesülhetnek anyanyelvi oktatásban, de ott is csak az államnyelv mellett (értsd vegyes) kisebbségi-államnyelvű oktatásban;

· az ilyen oktatás nem az adott kisebbség nyelvén működő intézményben, hanem kizárólag ukrán nyelvű intézmények keretein belül külön osztályokban (csoportokban) valósul meg, vagyis megszűnik az ukrántól eltérő nyelven működő intézmények létjogosultsága;

· megszűnik az anyanyelvi oktatás lehetősége (a jogalapja) mind a szakközép, mind felsőoktatás kereteiben. Itt, amennyiben erre igény jelentkezik, megteremtik a feltételeit a kisebbség nyelvének, mint tantárgynak a tanulásához;

· ugyanakkor a jogalkotó hagy egy kiskaput a többnyelvű oktatásra, mivel egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható. De nem bármilyen nyelveken: erre az esetre csak az angol és az EU más hivatalos nyelvei alkalmazhatók.

A fent nevezett szabályozás megszünteti, illetve jelentősen korlátozza a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvi oktatási lehetőségeit, továbbá megszünteti az állam vonatkozó kötelezettségeit:

· megszűnik az állampolgárok joga az oktatás nyelvének megválasztásra;

· továbbá az állam által már nem szavatolt az állampolgárok regionális vagy kisebbségi nyelvű oktatásban való részesülésének joga az oktatási rendszer minden szintjén és formájában, pontosabban megszűnik ennek intézménye is;

· megszűnik a polgárok joga változtatni az oktatás nyelvét, annak bármely szakaszában, illetve az adott intézmény keretein belül más tannyelvű osztályok, illetve csoportok létrehozására;

· megszűnik a kisszámú nyelvi csoportok lehetősége alacsonyabb létszámú iskolák, osztályok, illetve csoportok létrehozására, és ezek működésének állami támogatására;

· megszűnik a magán oktatási intézmények alapítóinak joga az oktatás nyelvének kijelölésére;

· megszűnik az államnyelven működő iskolák kötelezettsége egy regionális vagy kisebbségi nyelv oktatására, és értelemszerűen a helyhatalmi szervek joga e regionális vagy kisebbségi nyelv kijelölésére;

· megszűnik a tudás minőségének külső értékelése céljából létrehozott tesztfeladványok kisebbségi nyelvekre való fordításának kötelezettsége és lehetősége. Vagyis ezután a továbbtanulásra jogosító tesztvizsgákat a tanulók csak államnyelven tehetik le (2027-től);

· megszűnik az állam kötelezettsége a pedagógusok felkészítésére, a regionális vagy kisebbségi nyelveken működő intézmények számára, ami értelemszerű, hiszen ilyen intézmények nem is lesznek.

Összegezve a dolgokat kijelenthetjük, hogy az Ukrajna által benyújtott 4. sz. jelentés a korábbi gyakorlatnak megfelelően semmi utalást nem tartalmaz a Szakértő Bizottság, illetve az ET Miniszteri Bizottságának a korábbi jelentések kapcsán megfogalmazott észrevételeire és ajánlásaira. Ami egyrészt azok figyelembevétele szándékának a hiányára, másrészt e jelentés teljesen formális jellegére utal. 2014. évtől Ukrajna nyelvpolitikája alapvetően átalakult, mind a jogi szabályozás, mint annak gyakorlati alkalmazása terén konceptuális változáson ment keresztül. Megítélésünk szerint ezek a negatív tendenciák és fejlemények az ET és a Charta Titkársága számára észrevétlenek maradtak, mivel eddig semmilyen, a kialakult helyzetnek megfelelő reakciót részükről nem észleltünk/nem észlelünk, és tartunk tőle, hogy nem is fogunk észlelni. Mindez az ukrajnai, zömében Kárpátalján honos, fentebb nevezett dokumentumokban meghatározott jogait mindezidáig széleskörűen gyakorló magyar nemzeti és nyelvi kisebbség számára rendkívül negatív üzenettel bír, hiszen számos, az oktatás nyelvének megválasztáshoz, vagy a hivatalos nyelvhasználathoz fűződő jogait nem csak a független Ukrajna keretében, de az elmúlt évszázad folyamán minden, a területet birtokló államban gyakorolhatta. Ebből kifolyólag az ukrán állam nem csak az általa deklarált jogoktól, hanem már korábban szerzett, szokásos jogaitól is megfosztja közösségünket. És sajnálattal kell megállapítanunk, hogy mindezt az ET e jogok fölött őrködni hivatott szervei és testületei asszisztenciája mellett teheti meg.

A Szakértői Bizottság tagjai figyelmesen hallgatták meg az elhangzott beszámolókat, számos pontosító kérdés hangzott el. Mint arról tájékoztattak bennünket, az átnyújtott írásos anyagok mellett július végégi van lehetőség további javaslatok megfogalmazására, illetve egy árnyékjelentés benyújtására. A bizottság a maga részéről sürgősséggel elkészíti jelentését a Miniszteri Bizottság számára, hogy annak ajánlásait még a magyar elnökség ideje alatt el tudja készíteni.